Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

382 -A' GYAPJAS VITÉZEK. sou , és t eh fogattasson, Ebben, éde$-Jázonom , kfifogod-nuitatiii azt, a'-ipit én tolled régtől fogva vártam, Születésednek nagy fzerencséiét, neveltetésednek f^ajpgalmatosságát, és minden gondolataidnak isteni tehetősségéc, Kér arra-is Éta : hogy mind ezeket aunál-hamarébb vedd - elo , mennél inkább ohajtya Álmosnak Fázisba jöyetelét. Hát ha ezen következendő. estét rendelhetnéd vagy az Akartján' meg,próbálására, vagy az; el-küldendő le-, •vélnek ki - gondolására ? Csak igyekezeteidnek valami elejét lássam , azt gondolom, édes Jázonom , hogy az én boldogulásomat keresed. Mind-az-által reád bízok mindeneket. Szereted , tudom j Fázist ; az-után, a'-mint éfzre vettem, annak lakóssait-is. Ezeket meg-ígérvén Jázon, végtére ugyan csak el-hagyhatta Medeát, és társaihoz vifzfza mehetett. Medea, egy kevés időre a' kertbe mène , hogy magát ki-fzelloztesse, Eutelus azon ejtfzaka az annyánál vacsorált, El-befzéllette néki Frónius-fzázadosnak gyalázatos történeteit. Ezeken Eritréa b.ofzfzonkodott-is, ál•t '• ' > 1 ** mélkodott-is. Mind-az-által mind-a'-kettő megr fzánta attyafiokat* He-