Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

274 25 î A' GYAPJAS VITÉZEK. Ezek így lévén, minek-utánna Jázon sok ide ­jét töltötte Medea' látásában, Szabadságot kére az el-menetelre. El-búcsúzott leg-elŐl Eritréától, és Eutelustól, kik-is hamar kimentek. Medea, maga maradván Jázonnal, panalzolkodni kez­dett: hogy tőlle olly hamar el-hagyattatna. De mivel ezzel se marafztalhatta-meg; őtet nagy fzív-buzgósággal, és Szinte könyveinek ki-csor­dúlttával-is kérte : hogy ez-után gyakrabban meg-látogassa. Lennének magának különös gon­dolatai, mellyeket, annak idejében," fel-kéván­na födözni Parteuofilus előtt. Ezekre Jázon azt mondá : hogy azon fogna lenni, ne-hogy illy kegyes Szűz. maga' el-ha­gyattatásáról panafzolkodhasson. Magát titkai­ra méltónak mondotta. Kérte az-után : hogy ; ha némellykor, Szorgos, és súlyos dolgai mi­átt , meg-nem-látogathatná, azt fzorgalmatlan­ságának ne tulajdonítaná. Addig-is Partenofilust azok Számában tartaná , kiknek Személyeket kü­lönös emlékezetre méltóknak lenni állítaná. Erről Jázont tovább befzélleni nem hagyta Medea, azt mondván ; bogy ő ezt ennek elot­is fzorgalmatossan cselekedte, és, ez-után-is , még fzorgalmatossabban fogná. Hogy mindeneket el-végeztek , és immár minden fzóból-is ki-fogytak, el-akarának válni egymástól, de alig lehetett. Szinte bofzfzon­kodott mind-egygyike maga magára, hogy egy­más-

Next

/
Oldalképek
Tartalom