Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

VII. SZAKASZ. VIII. RÉSZ. 273 meg-állván, így fzóllott : Engedd-meg, Pallás ! hogy ezen laplika, melly Istenséged által megfzenteltetett, tőlled el-vétessen, és Partenofilus* nak ajándékoztasson. Minek-utánna így fzóllott , ki-vette Pallás' nyakából a' laplikát, és azt bárányostól Jázon» nak nyakába akalztván, ezeket mondotta: En téged leg-elől, kedves Partenofilusom, Atyámnak parancsolattya fzerént, Polgárjaink fzámjok közé vefzlek, 's-már-is tégedet, úgymint Nemes Polgárunkat, ezen arany báránnyal, atyámnak engedelméből, meg-ajándékozlak azon érdemedért ; hogy jó tanács-adásokkal Kolkist tneg-fzabaditottad, és előbbeni fzerencséjébe vifzfza-állítottad. Ezeket el-végezvén, nyakába vetette a' íaplikát, és , körűl-járván őtet, testjére alkalmaztatta. El-nem gondolhatni, minő fzépséget adott ezen ajándék Jázonnak. Ugy tettfzik vala , mintha Méltósága nagyobbodna, és olly fényességre jutna, mellyet Medea elegendö'-képpeii nem csudálhatott. A' Szűznek ezen kegyességét igen .ki-válogatott fzavakkal meg-köfzönte Jázon : meg-is-igérte : hogy semmit se fognának tőlle kévánni, mellyet fzívessen meg-nem tenne, mind az Orfzágnak védelmezésére , mind Etához , és Medeához vonfzó tifzteletere nézve. S a Ezek