Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

VII. SZAKASZ. VII. RÉSZ. felé vetette. Sűrű sohajtások után, úgy ült: mintha magáról meg-feletkezett vólna. Jázonra, örömének azon támafztójára vetette ofztán fzemeit, és csak ezeket mondhatta; Már most jól vagyok. — Istenem ! - - - Eu~ telusom ! — kedves Eufonusom ! — ímhol vagyok tehát édes Anyád! --- Oda léfzek! --Fiam, itt valék illy sokáig veled, és téged'--Oh Egek! -- = Ha Te Jázon elő nem hoztad vólna, soha felőlle — De abban hagyom — Éliy Entelusom! — sőtt Eufonusom! — Oh! mennyei Fények! --HETEDIK RÉSZ. Eritrea és Eutelus. M eg-sem-állott-még Eritréának öröm-özöne » midőn új gerjedelmének oka támadott, melly-is annyira meg-környékezte az ügye-fogyott erőtlent , hogy életének meg-maradhatását a' csudák közé fzámlálták az akkori időkben. Mert : midőn így viaskoda fzíve' repedttével; íme megnyíla nagy hamarjában az ájtó, és hirtelen ott terme Eutelus. Ez, hogy a' Gyűlésnek vége fzakadotr, Medea-is a' királyhoz menni akarna; kérte a' kis-afzfzonyt: mit izenne haza Eritréának ? — Medea ineg-jelentette, hogy Partenofilus nála lenne, 's-vifzfza jöveteléig ott-is maradna. — Men-