Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

2

5 î A' GYAPJAS VITÉZEK. pedig sokáig semmit se fzóllana, igy ízóllította-meg Eritréa : Hát mi ketten, csak a' nézésben töltsük időnket? Mind-az-által fzépekám ezek, és igen fólségesek. Itt sok királyok' ajándékit látod. Felele Jázon: Mire nézzek elofzör, mire másodfzor, bizonyára nem tudom. A' kincsek közül mind-egygyike úgy-el-foglallya fzemem' •világát, hogy, ha csak engem' vagy Árgusnak, vagy Linczeusnak nem teremtenek az Istenek , hafztalanúl jöttem ezen fzobába. Oh be fzégyenlem azon gondolatimat, meflyeket ez-elott Kolkis felől forgattam. A' Görögség előtt nem sokat érnek ezen tartományok. Paráfztnak tartyák és igen bárdatlannak, bizonnyára azért mert soha fzemeikkel nem látták. Én itten mennél tovább múlatok, annál inkább tökélletesebbeu ítéllek. Arra-is vitetodöm lassanként : hogy , Kolkisra nézve, Görog-orfzágot megvetem. Ez miért esik, nem tudom: de bizonyossan meg-esett, örúlök-is rajta. Ki-tulajdo»íthattya káromnak, hogy Fázisba jöttem ? SŐtt, ha ezen időben, mellyben Medea és Eritréa élnek , ide nem érkeztem vólna, életemnek toïcélletes édességét valamivel héjjányosnak lenni állítottam vólna. Van bizonnyára mind-a'-kettotökben valami, a'-mi tüstént meg-tettfzhetik. Ha ezen kincset-is egéfz Gorög-orfzágnak kincseivel Öfzve-tefzem ; úgy gondolom : hogy soka-