Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

VII. SZAKASZ. V

III. RÉSZ. 249 NEGYEDIK RÉSZ. $ázon, és Eritrea. Midőn ezek így történtek a' Palotában ; Eritrea , es Jázon , kik , a'-rnint mondáin, oda-haza maradtak, hoízfzassau befzélhettek egy mással. Leg-elsőben azon fzobába vitte Eritréa Jázont, mellybe Senkinek se vala Szabad más-ként bé-menni, ha csak magától a' Szűztől engedelem nem adatott. Itt Medeának sok kincsei vaIának. A' Szoba ékessége, és a' helyekre elrakott holmiknek rendessége, ugy meg-változtatta Jázonnak gondolatjait, hogy sokáig Szavakra fakadnia nem lehetett. A' fzobának közepén állott valamellyik Isennének képe. Ezt néki édes attya két holnapok előtt ajándékozta. Nyakáról függött az arany bárány : hogy, minek-előtte valakinek ajándékozza, annak fzentségével megszenteltessen. Azt-is tapasztalásával kévánta meg-tudni hogy állana Szebben '? fzépnek. mutatná-é Partenofilust ? Ezen Szobában nem kevés ideig hizlalván fzemeit Jázon, utollyára a kép felé cselődött, meg-kévánván tudni : minő Istenséget tifztelne leg - fo-képpen Medea. Ki-tanúlván , hogy az Minerva lenne, őtet alattomban segítségül kérte : hogy a' Dajkával fzollandó befzédgyének jó gyökeret adgyon, ki-is-csiráztassa. Mivel pe-