Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

2 84 A' GYAPJAS VITÉZEK. nek, Pzeutjjelentésjek' fzerént, Fázisnak, és egéfz Kolkisunknak irgalmazni fognak, és Álmost, a'-mint reméllyük, elfogjuk; akkor lefz időnk a' ki-elégítő ajándékról fzóllanunk. Addig-is reád bízom őtet, édes fzülóttem : mert én terhessebb dolgot vállaltam mostanában magamra , fem-mint hogy illy csekélységeket fokáig efzemben tartsak. Gondolkodgy tehát azon módról, mellyel őtet réfz fzerént ki-elégíttsed„ Intsd-meg pedig egyfzer-'s-mind : hogy , ha javallásainak jó végét adgyák az Istenek , bővebbeket kérjen. Ezeket hallván Medea , nagyon Örvendezett : hogy attyának akarattyával ineg-egvgyezne maga' gondolattya. Kéfzen vala immár azon arany báránnyá, mellyet, Batta által, az Örmények' királlyának küldeni fzándékozott. Nemis vala már egyébb hátra, hogy azt Jázonnak nyakába tegye, hanem az alkalmatosság. Most pedig, érdemeinek meg-jutalmazása-is elo-adván magát, ennek történetére, meg-kettőztette örömét. Alig várta tehát, hogy a' Gyűlésnek vége fzakadgyon. De olly kegyetlenek valának a' rendelések, hogy továbbra húzódna, hogy fem reménlené. Azon felől, midőn el-végezodöttis a' tanakodás, Attyához mennie kelletett. NE-