Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

VI. SZAKASZ II. RÉSZ. 3é aZ útat. Arany, és Ezüst; az-után a' remény és félelem meg-törheti a' leg-nyakassabbat. E'-féle emberkék, a'-minőnek tudom azon Akarnánt, minden-felé ingadozni fzoktak; ÖrÖmest-is hajlanak azon réfzre, a'-hol többet éreznek. Kéfzek a' vért-is erejekből ki-ugrafztani, csak meg-gazdagúllyanak. Ha tehát annyit adandunk néki Kolkisban, a'-mennyit Scithiában keresnie nem lehet, bizonnyossan hozzánk kapcsollyuk. Ha másra bízzuk a' dolgot, el-nemkerűlhettyük a' gyanút. Kiki a' Magájénak hifzen. Hogy Brómius Álmost el-hagygya, és velünk tartson ; hogy Álmos-is egy idegentől megícsalattasson, meg-nem eshetik. Méréfz vólt bizonnyára Medeának ezen tanácsosa; de mind-nyájoknak mindgyárt megtettfzett, el-is-fogattatott. Elő-hivatván a' Tömiöcznökot, néki meg-parancsolták : hogy a* foglyot a' gyűlésbe hozza. Meg-egygyeztek abban: hogy őtet kemény feavakkal meg-támadgyák, halállal-is fenyegessék a' végre: hogy, ha ofztán ki-fzabadúlttát meg-nyerné , a' kegyességet annál-inkább megböcsüllené. Hozzá adta a' király azt-is : hogy, minekutánna a' tömlöczbe vifzfza-vitetik, gyengén tartasson. Mind reménnyel, mind ígéretekkel kéfzíttessen a' különös követségre. De