Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

tgo A' GYAPJAS VITÉZEK. De arról se feletkeztek-meg : hogy, minek* előtte Scithiába küldgyék, ha lehetne ~é hinni meg-másoltt gondolatainak, erőssen meg-visgál" lyák. Ezen fel-vétele, a' töredelmességnek nagy jeleit kévánná. Ónként kellene Őtet valami alkalmatosságra ereízteni, méllyben, Kolkis ellen fel-támadására, fzabadsága-is, a' meg-büntetésnek minden félelme nélkül, bovségessen adódna. — Ha ekkor el-kerülné a' vétket, Medeának azon tanácsosát üdvességesnek tartanák. Azomban a' Tömlöcznök, egy-nehány vitéz embereivel, le-méne a' Fogoly' barlangjába. —• Hogy vasas ajtaját meg-nyiták, az Akárnánt aluva, 's-inkább holtthoz, mint élőhöz hasonlítani látták. Szítta, és eregette lélekzetét lassú pihegéssel. Hogy ofztán a' jövevények által fel-verettetett, illy fzavait mondotta: Egek ! igazak vóltak-é ? avagy álmodtam ? Te fő-képpen hatalmas Hadak' Istene! ki engem' meg-támadtál. El-megyek , a'-hová parancsolod. Igen-is el-fogadom fzavadat. A' Kolkisiakkal fogok tartani. . Ezek-után koríil-véttetett a' Katonáktól. —1 Félt és rettegett. Következendő halálának iszonyúságától fzinte el-emifztetvén, a' királyi palotába vitetett. Itt minek-utánna meg-állott, Ö'tet Herkules ( mert erre vala bízva annak megijefztése) így támadta-meg; Te