Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)
V. SZAKASZ. V I I . RÉSZ. 237 dettek. Medea, a' többinek magát meg-hajtván, édes attyának kezét meg-csókolta, az-után engedelmével le-úle. El-hallgattak mind-nyájan, örömest akarván hallani ide-jötte'okát. Mert, ábrázattyának fzólhatlan vidámságára tekintve (nem csuda, mert Jázontól jö vala ) mind-nyájan azt Ítélték felőlle : hogy nem vaktában érkezett ; hanem valami nagy újsággal lenne. Ó ezeket mondá a' gyülekezethez : Ne csudáld édes Atyáin, Tí-is, érdemes Tanácsnokok, 's-vendégek: hogy most ezen fzent gyülekezetetekbe jöttem, mellyben a' leg-terhessebb, és Kolkisunknak leg-fzülcségessebb dolgokról végzetek. Nem azért jöttem : hogy valami ravafz kémleléseimmel meg-akadáiyoztassain rendelésteket; hanem, hogy gondolatitok' jó véget érhessem , Tanácskozástoknak elo-mozdítója jöttem. Én ugyan olly véleménnyel vagyok felőlietek , hogy már azon módokra értetek, inellyekkel a' Scithák' sereget el-fzórhassátok. És, mivel, ezen időben, nem találkozik jobb efzkoz, mint-ha az ellenséggel nyilván meg-'útköztők ; már a' katonák' öfzve-fzedését-is el-végeztétek, azokat felekezetekre ofztottátok, és az élésnek öfzve-hordását-is eligazítottátok. De van nékem valamim , mellyet ezen kegyetlen vefzekedés előtt (mint-egy esiti-patit a' végső harczolás előtt) fzükségesnek len-
