Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

2 84 A' GYAPJAS VITÉZEK. îenrii gondolok; Ravafzság légyen-é? avagy vitézség ? most ugyan nem víttatom ; de Kolkisunknak hafznára fordítani kévánom. Azoü levélnek , mellyet Álmos Brómiusnak küldött, egéfz fogíalvánnyából nyilván ki-tettfzik : hogy azon Seithak' királlyá ki-mondhatatlan-képpeíi fzeretné az arany gyapjút magájévá tenni ; és kéfz-vóíriá mindent el-követni, a'-mit néki azon Al-papünk javasolni fogtla. E' dolognak minda'-kettejét javunkra fordíthattyuk. Brómiusnak nevével próbállyuk-meg Álmosnak kévánságát. Mondgyuk azt : hogy Brómiusnak kezénél lenne a' gyapjú Hekate' templomában. Iparkodna hozzánk, hogy azt el-vigye. Nem lenne semmi akadály. Az aláttomös ravafzságoknak jobb végét reméllhetné, mintha nyilvános hadba keveredne. E' tanácstól el-állani nem lehet, mivel olly embertől fzarmazott, ki a' hadak' forgásában gyakorlott. Szerzője Partenofiliis. — Minő fölséges légyen Görög Orfzág, vagy csak 'ébből-is ki-tettfzik : hogy ott a' fzolgák-is tanácsnokok. Medeának ezen Fzavai után nagy zsibongás; és tapsolás léve. Leg-elsők-is valának a' Görögök, kik azon elő-adott tanácslást meg-diOsérték , azon okra nézve~é : hogy Partenofilustól e-redett ? avagy azért : hogy tapafztaltalc valamit benne, mellynek fzerencsés végét ré

J mél-