Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)
2 84 A' GYAPJAS VITÉZEK. Ki-sem-erefztelek, még magad- meg-adod. —• Esdeklő, parancsoló, és öfztönöz/ő fzavakkal békét addig nem hagyok, még egéfzlen el-fájafztalak. Nyomodban léfzek, ha fzaladásra vefzed-is a' dolgot, méglen úgy kezeim köz.é kerítelek, hogy tovább egy tapodást se mehess. Erre Jázon : De mi hafzuára válhat az. Kisafzfzonyságodnak, ha magamat nagyobbnak mondom, mint eme' ruhám mut.attya? Felele Medea : Ez pedig nékünk nagy haíznunkra léfzen : mert mind édes atyám jobban, uieg-fog-böcsulni, mind én az örfzággal érdemeid ízerént tifztelni. Ismétt Jázon: Fázisban tehát nem az erköl-. çsot, hanem a' Nemes vert böcsüljik az. emberek? Azc mondgyam-é magam felől, hogy Ural-, kodom, a'-ki fzolga vagyok? Ne. a.dgya az. Isten , hogy pufzta fzületéserarael valaha gyöayörködgyem. Semmit, se vefzünk fzüléinktől, a' testen kivül. Az Éfz Istennek ajándékja, mellyel Orfzágot igazgathatnánk, ha annyian lennének, a'-mennyien annak igazgatására méh tók, avagy alkalmatosok. Nem magam érdemeinek , hanem kegyességednek tulajdoníthatom* hogy engem' koronára méltónak álktafzfz. — De én király nem vagyok, drága kis-afzfzony. Ezzel mást akartak Görög -orfzágunk ban megterhelni a' tova-látó ?ístenek. Ek-