Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

V. SZAKASZ. X. RÉSZ, 231 Ekkor Medça : Efzem' ágában sincs, hogy tolled bölcselkedéseket kévánnyak ; hogy Eleid­ről, Nemességedről, és dicsőségedről hoízfzú hefzédeket mondgyál. Azt se kérdem, ha Ki­rály vagy-é Görog-orfzágban. Hagygyuk az il­lyeket utóllyára. Csak azokra felelly, de egye­lj es sen , a' mellyeket kérdezek. Szabad akara­todban van-é ezen fzolgálatod? Felele Jázon : Igen-is, abb.au, vagyon gyö­nyörű kis-afzfzony. Nem fzolgálnám Herkulest, ha nem akarnám. Ha, ezt el-hagyom, máqhoz fzegődhetek. Azon emberek közül, vagyok , kiket a' tejnnéfzet fzabadokká ; nem a' fzükség, hanem az akarat fcolgákká rendelt. Erre Medea : Jól vagyon. Most igaz úton, járunk. Vigyázz pedig, hogy ne csavarogj. Szabadon fzolgálfz tehát, nem eröfzakossan, reá hajtatván. Már most azt kérdem : Szolga-é az atyád? avagy Király? de kurtán, és hamar. Jázon megdöbbenvén : Mit? — Mit ­Szolga —• — avagy atyám el-felejtettera, a' kérdést. De efzem.be jutott immár. Az én atyám, drága Kis-afzfzony, nem izolgál, meg­vallom ; de nem-is király , azt-is örömest meg-vallom. Másra fordítván gondolatait, ma­gánossan él otthon, fzámos efztendőkkel meg­rakva. Ezek-után Medea- Másra fordította tehát fzol­A'

Next

/
Oldalképek
Tartalom