Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

V. SZAKASZ. VIII. RÉSZ. aaf. hacíak valamit. Kinek-kinek mind efze , mind Fzerencséje habozott. Félt Medea az első meg-fzóllítástól, ne-ta* lán-tán mondandó fzavaival, miiít ez-előtt, igen rofzfzúl járjon. Több efzébe Jázonnak se juthatott, hanem e' kurta: Nagy örömmel látlak Kis-afzfzony. Erre Medea fel-ébredet£ ; de ő-is imigy-amúgy felelt, Fel-hít

ta az-után a' Látólapra. Jázon őtet követni akarta; de egymás mellett mentek. Itt Medea, Jázonnak fzemei közé nézvén, maga-is vér-fzemet vévén: mi lelt, úgy mond, édes Partenofilusom? Mi az, a'-mit orczádon fzomorúan viselfz? Tele-teltéi bú-gonddal. — Más fzínben láttalak mind a' templomban, mind mikor F.ufonussal a' fzobámba vóltál. Ójjad magad' a' magánosságtól. Néked ugyan a' társaságra nagyobb fzükséged vagyon, semmint hogy életedet egy néma barlangba rejtsed. — Ha magam meg-orvosolhatnálak, el-nem-mulatnám. De, ha ki-nem-vallod, miemífzt; kéfzíiletlen, 's-ugyan-azért kétes ki-menetellel nyúlok az Orvosláshoz. Ha csak tapogatva ki-nemtalálom bágygyadságod' okát. Akarod-é meglátni mesterségem' remekjét? Kévána itt Medea , valamint ez-előtt el-tökéllette, egy gyet- kettőt a' fzeretetrol fzóllani; de ez ánító orcza hamarébb el-pirúlt, mint egy fzavat mondhatott. Boízfzonkodott izemérmetes-