Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

*

36 A' GYAPJAS VITÉZEK. tettem, és ismétt, a' vacsoráló fzobába, i* Százodoshoz mentem ; belső indulataimat tavót ról fzemlélhetted vóliia, el-csudálkoztál vólna rajta, hogy-hogy lehetett ölly mértékletességem, mellyel mind ábtázatomat; mind fzívemet vígnak teremteni tudhattam. A' vacsorát nagy vígasságok között végeztem, az-utáli azon Csömör-embert házunkból ki-vetettem. Hogy tőllünk el-távozott, én-is fzobámbá erkezék; azon fzolgállómat, kit ama' fzolga fzeretett, háló-fzobámba vi vén, őtet az Istenekre kértem : hogy, há valami vefzedelemről valamit tudna, azt nékem meg-jelentené. Megígértem néki: hogy, ha, boldogabb időkre jutandok ; ezen hivségét bizonyossan meg-jutalmaznám. Erre a' fzolgálló nagyon el-bámúla, az-után mind Égre, mind Földre irtóztató-képpen es< k'údött: hogy senkitől soha semmit nem jmllottoSírva kérte ofztán az Isteneket : hogy fejemről minden vefzedelmeket el-háríttsanak, és békességben éltessenek. Midőn én ezekre semmit se fzóllanék ; hanem fzómorúan, és fzinte kétsegbe-esve állanék; el-kezdette stirii nyögésekkel tellyes sírásait, és magát fzinte meg-emífztette. Le-térdele ofztán előttem; és, ha a' következendő vefzedelmekről én hallottam vólna valamit, kélt nagy buzgósággal : hogy néki meg mondanám. Én