Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

IV. SZAKASZ. VIII. RÉSZ. 173 1 Én erre azt mondottam : hogy a' vefzedelemről semmit se fognék emlékezni mind-addig, még igazán ki-nem-vallaná: ha a' Százados fzolgajával lenne-é valami fzövetsége ? fzeretné-é ötét '? Ezt hallván Híméne , minden fzinlés nélkül, mindeneket ki-vallott: hogy azon fzolgának neve Ballió lenne; kérettetett tolle feleségői. Éfzre vette, midőn vele befzéllett, mély sóhajtásait. Sokfzor ajánlott arany hegyeket, és más illyeket tett, mellyeket a' fzemérmes fzeretők fzoktak. Mind-az-által, még ma kifogna-menni izolgálatomból ( melly dolog r.éki a' halálnál-is keservessebb lenne ) ha ennél többet tudna,,és ki-nem-mondaná. Ekkor immár Himénének hivségéről semmit se kételkedvén, el-befzéllettem Balliúval esett történetemet: minő fzelvéfzek között forognék ; minő kétsegben lennék ki-fizabadúlttom felől. Himéne, a

5] gonofzságnak emlékezetére, el-ifzonyodván, a' rofzfzat-meg-bünteto Istenek előtt könyörgött, hogy engemet Védelmezzenek. Esedezett én előttem-is: ;hogy magamra vigyázzak; fzolgálattyával akár mire éllyek. —• Híven fogna fzolgalni, 's-nem külömben vigyázni az én életemre, mint a' magájéra. Én pedig őtet nem másra kértem akkoron; hanem : hogy a' fzolga elótt igen okossan visel-