Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

4 84 A' GYAPJAS VITÉZEK. El-jÖtt hozzám Czíroe, És, hogy a' dolgot ne láttfzattasson csak ímmel-ámmal folytat-: ni, külömb-befzéde.kkel tapogatta fzívemet 9 hogy nyelvemre csalhassa. Szánakozván magánosságomon, javallatta a' párásságot. Ezt amannál boldogabbnak mondotta. A' Századosnak eredetét pagygyából, de sok kíntsét tele-torokkal elo-hordván, annak (zeméUyét hozzám illendőnek víttatta. Éfzre-vettem. té.velygésjeket; de fzáraba se vettem, hogy útba igazíttsanj. A' mik hírtelen efzembe jutottak, ezeket m.o.ndám a' Király kis-afzfzonynak : kofzönuém a' Százados' jó akarattyát, ízántiám-is :. bogy fzeretnem nem lehetne. Ha kevés elztendőkkel fzemembe tűnhetett vólha ez-előtt, talán ő lett vólna, kivel magamat bóldognak állítottam vólna. Most fiatal immár nem lennék , ugyan azért azpn. állapotban maradnék, a' raellyben mostanában látna, Gondolná-raeg Frónius, ha jól cselekedne-é, ha egy bite-fzegettnek kezeihez békélne. Ezek után el-méne. tőllem Gzíroe ; és valamint a' Követek, kik békességet nem nyervén s haza ballagnak, hogy reájok ne foghassák ha~ fzontalan járásoknak okát ; azokat, kiknek kiifzöbjökuél vóltak, keményeknek, és a' tanacsot meg-vetoknek inondgyák ; fziute így a' Kisaízfzony-is, mind fzivemet mind-nyakamat nyersnek, és keménnek rajzolta. Igen