Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

I

II. SZAKASZ. VI

I. RÉSZ. • Igen fel-gyullafztotta ezzel a' heves Ifiat. Ez engem', keménségem miátt, még jobban megfzcretett. De, semmire se mehetvén iparkodásával. fzeretetét méreggé változtatta, azt mondván egy gyülekezetben : hogy, ha birtokába nem keríthetne ; bizonyossan , hogy másé ne legyek, meg-ölne, ofztán a* tengerbe bukna. De ezen fel-tette' egygyikének se várhatta jó végét, mere én inkább, meg-meg-inkább béhatottam Likus' kegyességébe, ki engemet, akárkinek mesterségei ellen, bizonyossan védelmezett válna. Mit tehetett tehát ezen hevével? Azt várta, hogy Likus' Mariandinából ki-mennyen, engem' az-után meg-támadgyon. ' ind-eddig békességessen hallotta Jázort Eutelusnak befzédgyét. De végső fzavaira felpaitiïiit, és ezeket mondotta: Átkozott Százados ! Oh ! hogy én ezeket által-nen-láthactam Mariandinában Î Köröíztülvertem vólna embertelen fzivét. Hipsipilémec Górog-orfzágba által-tétettem vólna. De hála Istennek, hogy Likusban Pártfogóját lelte. — • Mi történt az-után? El-ment-é a' Szigetből Likus ? Erre Eutelus : Nem csuda édes Jázonom : hogy az előbbeniekre fel-háborodtál. Én se cselekedtem másként , hogy Hipsipilét hallottam. Sött meg-feddettem az ártatlant: hogy hamarébb értésemre nem adta. Kértem magam-is-. hogy L 4 he-