Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

I

II. SZAKASZ. VI

I

. RÉSZ. vánkoztak,, arra kérte Jázon az Öreget: hogy fzöbájába iőijön, és egy ideig vele befeélgessem Alig várhatta : hogy a Mariandinai eseteket meg-tudgya. Nem-is látott erre más al~ kalmassabb időt, hanem a mellyet az álomtól él-fzakafztanak. Mind-azokat-is tehát, mellyek a' nyugodalomra fzükségesek Valának, Jázonnak fzöbájába vivén, le-terítették magokat a Medve bőrökre. Kis pihenés után így kezdette Jázon : —• Mond-el tehát, édes Eutelusom, mit csinál drága Hipsipilém Mariandinába ? És noha jól tudom: hogy onnatt a' mi segedelmünkre iparkodtál Koikisba ; ha más valami oka lenné még-is ide-jottödnek, add tudtomra kérlek. ÖTÖDIK RÉSZ. Eutelus bejzédgye. I el ele Eutelus : Oh bár efzembe se juttatnád uzon fzém-pillantást, mellyben Mariandínából el-távoztatok. Mihelyest benneteket nem láttunk , ezer fzerencsétlenséggel küfzködtünk. — EiÖ-adom rend-fzerént az egéfz történetet. — El-kezdem a' magamét, mAlyel Hipsipiléiiek fzerencsédensége Öfzfze-vagyon kapcsolva. Ainek-utánna, Mariandinából el menvén, a tender vizeire eredtetek, és fzemeink elöl eltüntetek, Hipsipile ugyan, fzép kérésed fzerént