Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

*

36 A' GYAPJAS VITÉZEK. rént, a' királyi Házba bé-vétetett; én, előbfcéni tifztségembe lépvén, a' te bóldogúlásodért sokat imádkoztam. Nem sokáig lehettünk ohajtott békességbe. A' nyugodalom' jávaival-is a" világ előtt kevés ideig dicsekedhettünk. Mert, noha én a' Mariandinaiakat tellyeS fzivembŐl fzeretném, noha hivatalomban minden gyanú , és hiba nélkül el-járilék ; Még se nyerhettem-azt-meg Likustól, hogy engem* kedveilyen, avagy leg-alább tollem ne féllyen; Sokfzor emlegette baráttyai előtt: hogy snind-addig bátorságossart nem élhetne j még éli óllyas állapotban lennék, ntellybeú néki árthatnék. Gyakran el-járta à' város igazgatóit-is, őket arra kérvén: hogy királyi udvarára vF gyázzaiiak, őtet az éri patvarságaimtól ójjákt Ezen Igazgatók (hogy a' Király előtt anriál-többet érjenek, nékem pedig, kinek vifzfza-tételét nem fzerivedhették, orfzágossan ártsanak) Likusnak fülét sok másra magyarázható kétes fzavakkal fárafztották ; hullatták előtte könyveiket, és, hogy életére, orfzágára $ és otthonosira vigyázzon, esedezve kérték. Vóltak az illyetén tofz emberek között ollyak-is, kik a' királynak azt mondani mernék: hogy inkább illene : ha Eütelus ; noha ártatlan lenne, meg-halua; mint, ha a' Király, noha ártatlan lenne, sokáig félelembe élne. Hogy