Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

I

IÏ. SZAKASZ. IX. RÉSZ. 155 hátán, mind mellyen egéfz bal oldaláig le-erefztették. Holott végeik öfzve-jöttek, rajtok a' bárány-is lóggott. Nagyon illett ezen laplika Medeának jobb oldala mellé ; azért-is akafztotta vállára, hogy ma magát azzal Jázonnak megmutassa ; mert a' Görögöknek , attya' palotájába, Öízve-kellett-gyülekezni a' vacsorára. NEGYEDIK RÉSZ. Meclea' /zomorúsága. V t-4-jötc azombaii a' víg Vacsorának ideje. De ez Medeát nagyon meg-fzomorította. Elsőben : által-nem-hívattatott édes Attyától, az-után, midőn erővel által-akart-menni, oda nem ereíztetett Eritreától, végtére el-érkezett nem sokára <egy hírmondó, ki által attyának parancsolattyát Vette , hogy otthon maradgyon. Mind-ezekat Eritréa vitte végbe a' Királynál. Mert által-látván ezen fzemes afzfzony ama' görögöknek éles fzemeiket, és így a'megígézéstől tartván, el-végezte a' Királlyal Medeának otthon maradtát. Ki-kérte arra az atyai paranesolatot-is, inelly nélkül nehezen lehetett vólna meg-tartóztatni. El-halaványodott ezen izenetre Medea, nem-is tudhatta, minő okok-változtathatták-meg édes attyának ; gondolatait. A' nagy örömből íl deg-nagyobb Ízo/Rorúsagba húllott. Nem vett más