Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

154 *

36 A' GYAPJAS VITÉZEK. Csudállotta Medea a' laplikának fzépségét, és akkor nem-is fzóllhatott egyebet

0 hanem, hogy az néki igen kedves lenne. Hogy pedig ezen fzívességét valami-képpen meghálálhassa, meg-kérdezte a' követet : mikor akarna vifzfzaíérni Urához? Ez arra azt feleié: hogy az mais meg-történhetue, ha a' Kis-afzfzonytóí fzahadságot kapna. Meg-egygyeztek abban, hogy azt még egy kis időre halaízfzák, még el-kéfzulne azon ajándékja, inellyet néki vifzfza-vivendene Batta, Azomban elő-hivatott Medea egy ötvöst, és általa egy arany báránkát Öntetett, Maga Medea-is a' dologhoz fogott, és pgy laplikát a' végre hímezett, hogy a' bárányt reá akaízfza, és az Örmények' királlyának, mint Szeretőjének , egy levéllel küldgye. Mind a' bárány, mind a' laplika el-kéfzííle vala immár akkor, midőn Batta a' tenger' paríyán meg-öletett, meg-is-égettetett. De még erről semmit se tudott se Éta, se pediglen Medea. Addig-is, a' még elŐ-keríilne ; a' laplika,, báráuyostúl egygyixtt, Medeának kincs-tárjába vitetett, és ott Minerva-Istea-Afzfzonynak képére , éppen a' nyakára, akafztatott. De azon laplika, mellyet Medea Battának kezeiből kapott, sokkal drágább, és mesterségessebb vala. Jázonnak báránnyát tehát erre fugs;efztették, és bal válUoál kezdvén, mind há-