Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

IV. SZAKASZ. III. RÉSZ. 153 kor csudálni-is lehetett, igen fő-helyen állana, Medeának házasságát reménleni kezdette, és magát csak éppen akkor , midőn társaságába jutna , ki légyen, mi fzüléi lennének, ki-nyilatkoztatni akarta. A' fzerencse néki ebben-is kedvezni láttlzattatott. Igen jó fzívvel, és minden únalom nélkül mulatozott vele Medea, Ha Üressége vala, gyakran magához hivatta, és éles feleleteiben nagyon gyönyörködött. De minek-előtte meg-jelentse Medeának azon igyekezetét , mellyel párásságává iparkodott, néki valamit ajándékozni, és így őtet magához csatiam kévánta. Egy nap' tehát, senki se tudván semmit az egéfz dologról , bé-lopódzott a' magános Szűz-, hez, és lábai előtt le-térdelvén , hozzája így fzóllott : Meg - engedgy, drágalátos GyÖngv- virág, hogy bé-lopództam inkább, semmint bé-jöttem e' magános fzobádba. Ezt kévánta tárgyam, melly fzeméllyeden kívül, semmi más bizonságot nem akar, Én az Örmények' királlyának Titoknokja vagyok. Ó engem', igen alattom-. ban hozzád küldött követül, hogy ezen ajándékot (oda adta akkor ama' drága laplikát) ke» zedbe fzolgáltassam , arra kérvén ékes fzeméL lyedet : hogy ezt jó neven vegyed, és fólia meg-emlékezz. Hozzád illik , mind ékességére, mind fzívére , mind vagyonára nézve, Csu- .