Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

I

IÏ. SZAKASZ. IX. RÉSZ. 149 lyekre változtak Tereus, Filoméla, és Progtie. A másik hajiadékon Scillát jegyezték, Nizus* leányát. Kezébe tartotta attyáiíak hajfzálát. — Ezt hogy ollóval el-vágta, Minosnak ajándékozta , Megarának falai mellett. Ezen ajándékokat magához vévén Jázon, azon ajtóhoz mène Eutelussal, mellyen, a'-minc mondám, Medeának hajlékába értek. Igen jó fzívvel fogadta őket a Kis-afzfzony. Takargatta, a-mint lehetett, fzeretetének minden jeleit. Partenofilussal sokat befzéllvén , minden igyekezetével azon vólt, hogy eredetét megtudgya, De Jázon, a' síkos jégen tapogatva járván, minden kérdéséire olly okossan felelt, hogy Őtet ugyan fzolgának nem véllhette Medea, de, ki légyen, meg-nem tudhatta. Midőn Jázon az ajándékot eleibe vitte, akkor Medea egy kevé:sé meg-pirált. Efzre vette a" változásokat Eutelus. Ugyan-azért a° Görögöknek dicséretjekre erelzkedett, kikuek; Jázont követjekuek lenni mondotta. Meg-döbbent Medea a' Követségnek emlékezetére , és fél-nevetve azt kezdette panafzlani, hogy arra ama' nagy efzű görögök egy fzolgát válafztottak. Ezek után, Partenofilusnak fzeineibe nézvén, meg-akartá-tudni, nlinŐ fzívvel vette eme' kétséges fzavait. De Jázon, mindenkor állhatatos lévén, erre csak éppen azt mondotta : hogy Ő, ba máK 4 sok-