Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

Ï48 A" GYAPJAS VITÉZEK. el-menendene tehát hozzája, mihelyest Eu tel us­jiak üressége lenne. Mert nála nélkül oda men­ni , helytelennek állítaná. Azt-is monda ezek-után Jázoii: hogy nékt valami csekély ajándékjai leimének, mellyek Me­deáuak és Eritréának fzámára , még ennek előt­te, reudeltettek. * Meg-értette, Eutelus, hová. çzéllo^ ebekkel, Meg-dícsérte gondosságát, hogy a' Dajkát-is fzámba tartaná. 6 méltó.len­ne a' tifzteletre, mivel annyit énre a kis-afz­fzony elótt. A' melly aján.déko.t Medeának ízámára csi­náltatott Já?on , az egy kisded arany báránká­hól állott. Le-fii gtek ennek lábai. Kevessó fel-domborodoct hátán, egy arany karika láttfza­totc, meliynek üregén altal lehetet vonni a' lapliéát, és fel-fügyefztenj. A' báránynak két fzemei két gyémántokkal ragyogtak. Kerekdék kis fzarvai Platinából voltak, A' Dajkának fzántt ajándék egy régi Öv vala j egéfzlen ollyas arany csatokból, mellyek­nek lapjai fzéíessen el-terjedtek. Ezeknek egy­gyikén csuda mesterséggel vala fel-doinborítva Tereus, Rácziának királlyá, mintha Prognét, Paudionnak leányát, Athénából ki-vinné. Nem mefzfze állott Filoméla, de már nyelveden.— ütániia vala itis le-apritva egy tálba, és attyá­uak eledelül adva. Egy másra néztek a' három madarak, Banka, Fülemüle, és Fecske, meF lye-

Next

/
Oldalképek
Tartalom