Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

IV. SZAKASZ, t. RESZi HS látogatására, hogy édes attyokkal befzéllhessenek. O azt mondotta maga felől : hogy azért íküldötték ide a' tova-látó Istenek: hogy segítene a jövevényeken. Meg-intette mind-nyáját : úgy viselnék magokat, ne-hogy Éta éfzre-vehesse

3 hogy ismérősjök, vagy éppen barátjok lenne. Hogy a' tifztesség meg-adást el-végzették ; Jázon, maga maradván, Eutelus' nyakára borúit; és, öröme' özönével nein bírván, jól meg-lzorongatta az öreget. Öfzve - folytak könyveik. Jázonnak csöpjei örömmel, és félelemmel keverve lenni látcízattattak. Mert Eutelusnak a' templom mellett ejtett kurta fzavaiból meg-értette ennek-előtte : hogy Mariaudiuában zűrzavarok vóltak. Alig halhatta ezt akkor Jázon, tüstént kedves Hipsipiléjét kezdette forgatni, és annak vefzeáelmétől félni. Noha tudná Eutelusnak azon okból ki-jöttét, hogy a' Görögöknek segícségjekve légyeri; még-is, ha ki-jöttének más oka-is lenne, azt, hogy hamar el-mond ja , fzörnyű-képpen esedezett előtte. Ha a' Mariaudínai dolgokat még ma nein hallhatná, kietlen fzomorúságát meg-nem-győzhptrié. Felele Eutelus: Nem az a' fő-dolog, édes Partenoülusom. Vannak ennél fontossabbak-is , mebyeketha hamarjában nyakon nem kapjuk, haí'ztalan kapdosunk az-után kopafz lrátúllyához. A' mit tollein kérdeztél, arról mindég K j, be-