Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

*

36 A' GYAPJAS VITÉZEK. befzéllhctünk. De ba annak , a' mi most a' legfőbb, tüstént elejét nem véfzed ; ide hafzontalan' jötték Két dologba kezdgy, édes Jázonom, ha bóldogúlni kévánfz. Elsőben azon légy: hogy Medeát, a' Király' kis-afzfzonyát, magad' réfzére hajtsad ; másadfzor : hogy a' Scithák' Királlyát Álmost, ki mostanában leg-nagyobb ellensége Kolkisnak, fzéleinktől el-kergesd. Főképpen Medeának hajlandóságát olly fzukségesnek lenni gondollyad : mint azon lélekzetet, mellyel életedet folytatod. Ha Eredetednek nemességét mások előtt elakarod, el-is-kelletik-titkolnod ; javaslom, 'smég egyfzer-is-javaslom : hogy azt Medea előtt el-ne-titkollyad. Ö ugyan nagyobbnak lenni gondol, semmint láttfzattatni akarfz. Nem kételkedem abban-is , hogy fzíve sebes, és te hozzád hajló. Sok jelekből értettem , de soha nem hihettem , hogy ezen öfzve - köteldzés sokáig tartson, ha téged' magához hasonlónak nem láthat. Medea igen tifztességes leánzó ; és a' tifztességes fzeretet vagy hasonlót fzeret, vagy azt hasonlóvá téfzi magához. Okosságodra bízom , hogy Partenofilus nevedet, fzolga-ruháddal egygyütt, akkor vesdle magadról, midőn alkalmatosságát látod. Nagy munka-dolog, édes Jázonom, az arany Gyapjúnak ehnyerése. Ennek bátorságossabb útját nem