Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

'126 A' GYAPJAS VITÉZEK. ha Partenofilusnak fzolga-ruháját abban-hagvnák ; őtet mondhatnák leg-ékesebbuek , és leg-méltóbb­nak a' fzeretetre. E' vólt az oka , hogy Medea , keveset gon­dolván a' többiekkel, Partenofilusnak fzemlélé­sében úgy-annyira el-inerult, mintha őtet egéfz­len körofzt'iil akarta vólna fzemlélni. Mind eddig nem ismérte a' Daj^a Partenofi­luft: mert ajtatossan imádkozott Hekate' templo­mában, midőn Medeától fzemre vétetett, meg­ás-fzerettetett. Moll pedig reá-vetvén fzemeit , el-nem-fordíthatta ékes fzeméllyérol. Meg-fzól­lította ofztán Medeát, és tolle annak fzemél­- lyéről tudakozódott. De Medea, hogy magát a' Dajka előtt fel­ne-fódozué , azt felelte erre igen hidegen : hogy néki egy fzolgával femmi köze nem lenne ; fe­íőlle egy mák fóemnyit se tudna. Ezeket el­hadarván , másra fordította fzavait, és, ki-vé­vén Partenofiluíl, a' többieknek dicséretjekben foglalatoskodott. Eutelus, a' Királynak rendeléséből, le-men­vén a' Görögökhöz ; midőn a' Trombiták' har­sogásai meg-fzíintek, a' Sereg előtt nagy mél­tósággal álván, hözzájok e' fzavait mondotta: Hozott Itten benneteket, Leventák. Éta-Ki­rályunktiak nevében igen nagy köfzönettel vé­fzem, hogy hozzánk ezen időben jöttetek, melly­ben igen nagy fziikségünk vagyon a' bátor fzí­ve-

Next

/
Oldalképek
Tartalom