Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

III. SZAKASZ. IX. RESZ. vekre. Semmit se félhetünk immár a' kegyetlen Scitháktól, kik ellenünk törvéntelen hadat indítottak. Erőtökben heiyheztetvén bizodalmunkat (mellyet az- emberinél felségesebbnek tapaíztalunk) meg-gátolbattyuk ÖzÖnjoket. Léizen nem sokára idő a' magatok' ki-mutatására. Addig-is jöjjetek-bé a' királyi házba. Midőn' az-után a' Palotába érkeztek, nagy vala a' halgatás, nagy egyfzer-is-raind a' várakozás-is, mit mondanának a' Görögök. Ekkor Tezens, a' Királynak eleibe menvén, hozzája így fzóilott: r< íme előtted vannak, Éta király, azon Görögök , kik, hogy téged' meg-látogassanak, mind fzárazon, mind vizén eleget hányattattak. Az Istenek' javallásából hagytuk-el kedves orfzágunkat, talán azon okból, hogy tégedet védelmezzünk. Tuduuk mind hadakozni, mind békességben élni. Ha arra kél a' dolog, vérünk' özönével ki-segíttyük az ártatlanokat. — íme itt látod Herkulest, kinek híre-neve a' világ' határjaig terjedett. Hogy tőllüuk mefzfze esett orfzágok jó téteményünk nélkül ne fz'ükölködgyenek, el-érkezénk hozzád-is; nem másban, hanem hozzád való fzeretétünkben kiakarván magunkat mutatni. Meg-vallom: hogy hajózásunknak tárgyául ezen te' orfzágodat tettük. Hogy olly neve légyen birodalmadnak , gyö-