Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

*36 A' GYAPJAS VITÉZEK. modgyára. Kik valami vefzedelemtől tartottak, hogy-hogy dugdosták-el magokat. Azomban a' Görögök nem azon úton, melly Hekate' templomától a' királyi házig egyenesseu terjedett; hanem, meg-kerülvén az erdőt, a" városnak aZ

0n kapuja felé tartottak, melly, jobb kézr

e lévén, a' többi között leg-fzebb, 'sleg-nevezetessebb vala. Hogy ide érkeztek, meg-fúvák isméit a' trombitát, rneilynek mostani hangjára azon okból-is meg-ijedtek a' lakosok, hogy a' Városnak megszállását más felől-is hallanák. Kik a' kapuhoz közelebb állottak, a' Városba vifzfzafzaíadtak; söt a királyi házhoz-is mentek, azt ordítván tele torokkal : hogy jelen lennének a' Scithák, és az embereket öldösnek. Sót: találkozott közúllok egy olly.vak-merő,, ki Éta' Szobájába fel-fzalada, és őtet, hogy a' vefzedelmet előre által-nem-látta, és még most se gondolkozna felőlié, tűzessen meg-dorgálá. Ezt hallván Eutelus, jól-is tudván, hogy ezt azon ember igen jó fzívbol mondaná: neféily, úgy mond, jó barát ! Menny-vif2fza elobbeni helyedre, 's-mond-meg mind-nyáj oknak : hogy ezen maroknyi emberektől semmit se féllyenek. Nem ártalmára Fázisnak, hanem védelmezésére, jöttek. Ezeket vévén a' Kapu-Őrr, vifzfza-fzaíadott, és a' fel-lázított népet le-csendesítette. De mivel