Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

III. SZAKASZ. VIII. RÉSZ 137 vei az Órrtiek ezen fzavai meg-nem-egygyeznének elobbeni lármáival; némellyek azt tartották : hogy , vagy meg-bolondúlt, .vagy a' királytól, sok ajandékok' ígéretét kapván, hite-vétetett. De a' Görögök, semmit se hajtván a' Népnek lármáira, álhatatossan folytatták útjokat ; és katona-módra léptettek a' város' közepén. Hova-tovább mentek, annál inkább kevestiksk a' fzemlélő emberek : mert : az erőfzaktól tartván, magokat el-rejtették. Bé-zárattak a' házablakok. Az ajtókat köröfzt-fákkal erősítettékmeg a' félénk emberek. Némellyek a' táblák' hasadékjain nézték a' haladó sereget. A' városnak ezen méltatlan félelmét éfzrevévén Jázon ; Társai közül arra kérte Laokoont, hogy, jobb-kezébe tartván egy zöld ágat, a' sereg előtt mennyen , és nem a' hadnak, hanem a' békességnek jelét láthatólag vigye. Ó engedelmeskedvén ,, le-csillapította a' zúr-zavart. Ékkor kezdette fzégyenleni a* nép botor birtelenkedését. Csudállotta maga' ízemének gyengeségét, hogy illy maroknyi sereget ezereknek tarthatott. A' rettentő félelem húfz annyiaknak mutatta a' Görögöket. Végtére : mind az Örrnek fzünetlen kiáltásaival, mind a' zöld ágnak elő-vitelével éppen le-csendesúlvén mind-nyájan , az-után : azon hírmondónak , kit a' Király a' városba küldött, fzavai- 4