Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

III. SZAKASZ. VIII, RÉSZ. 135 között el-vefzettnek lenni láttfzattatott. Kirántotta tehát hüvelyéből Elefánt-csont-maroklatú, és rettenésre termett nagy kardját. Azt gondolta felölle, hogy ma ékességére Szolgál, melly valaha sokakat meg-rettentett. Noha Jázon, katona-öltözetére, fzolga-ruhát véve; és se fejét sisakkal, se oldalát karddal fel-nem-ékesítette: mind-az-által azoknak csudálkozásokra ritka-képpen fénylett, kik Őtet ezen öltözetében mind-e'-koráig nem látták. Mennél többet fzemlélték, annnál gyönyörűbbnek tettfzett. Mindenkor találkozott benne valami , mellyeket ez előtt még az éles fzemek se láthattak rajta. Herkulesnek oldala mellé állott Jázon, a*~ mint a' rendelés vala, de méltán-is : elsőben azért hogy mágát Herkules' Szolgájának lenni mutassa. Az-utáu fo-képpen azért: hogy kiket Herkulesnek irtóztató Sze méllyé meg-találna-rettenteni, ennek kegyes tekintete által le-csendesedgyenek. A' többi görögök-is, fel-ékíilve, rendbe állottak; és várták a' meg-iudúMnak jelét. Ezeket hogy meg-fuvák Mileus, és ASzterion ; íme a' tengernek partjai, a' közel lévő erdők, Étának királyi háza, és az egéSz város fel-lázza* dott. Láttad vólna, ezen reméntelen hangozásra , miként ütötték-fel fejeket ; miként Szaladgáltak im'-ide am'-oda, meg-bolygatott hangyák* I 5 mod-