Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

III. SZAKASZ IV. RÉSZ. 119 gáEutelus-is: és csudálkozott Frikfzuson, hogy, ha a' dolgot tudta, Eutelusnak nevét böcsíilletessen el-hallgatta ; vagy, ha nem tudta, az Isteneknek kegyességét imádta, hogy ezeket örök feledékenségre hozták. így gondolkodott erről Jázon-is. De, az írást tovább akarván olvasni, el-hagyta e* gondolatokat. így folytatta az olvasást: Vifzfza-érkezvén a' Katona-tifzt, azt hozta egy Fő-paptól: hogy Frikfzus fel - áldoztasson a' haragos Isteneknek fzámára. Ha ezt nem cselekedné Atamás, nagyobb csapástól félhetne. Ezeket hallván Atyám, nagyon álmélkodott. Meg-fzánta fzerencsétlenségemet : mert nagyon fzeretett. Végtére, magától semmihez se kévánván nyúlni, engem' magához hivatott ; és, ha el-fogadnám-é az Istenek' rendeléseit, meg-kérdett. Én magamat engedelmesuek lenn-i mondottam. Kértem-is az áldozó Papokat : hogy időt ne vefztegessenek. íme jelen lenne az áldozat, melly abban ditsekedhetne, hogy hazája bóldogálásáért meg-halna. Éppen nem akarván Atyám, hogy véremet vegyék, azt mondotta közönségessen, hogy meg-csalattatott a' Fő-Pap , ki ezen igéket hazudta. Másadfzor kellene meg-próbálni az Isteneket. — Már-is Délusba rendelte egy emberét , midőn én Hazám' fzeretetét magammal vivén , ki-mentem fzobájából, és a Papokhoz H 5 ipar-