Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

'120 A' GYAPJAS VITÉZEK. iparkodtam. Nagy esedezésem utau ők engem' ' meg-ragadtak, és, meg-kötözve, a' hasábra tettek. ^ Ki-yonta inunár kését az áldozó FŐ-pap, meg-fogta bal-kezével fejemet, és közelgetett torkomhoz.; midőn ama' Katona-tifzt, ki fel-áldozásomat meg-hozta, hirtelen dühösséggel megtellyesedvén , az áldozó Paphoz fzaladott, kirántotta kezéből a' kést, és fel-bontotta az áldozatot. Az áldozó Fő-pap, a' dolognak fzokatlanságára nézve, meg - neheztelvén ; fzokás fzerént meg-kérdezte a' Katona - tifzíet : mért gátoltameg az Isteni-fzolgálatot ? De ő, e' kérdéssel semmit se gondolván, azon köteleket, inellyekkel öfzve-valék-fzorítva , azon el-ragadott ölő-késsel el-vagdalta, és így, velem egygyütt, édes Atyámhoz fzaladott. Ekkor tudódott-ki egéfzlen ínónak ravafz3ága, midőn mindeneket igazán ki-befzellett a' Katona. Ekkor látták az én ártatlanságomat-is. Egy se találkozott, ki meg-nem-fzánt volna. A' katona-Til'zt, magát én helyembe ajállván, meg-akart-Ölettetni az oltáron. Azt mondotta a' Papok előtt: hogy, ha a' Közönség el-nem-végzi életét, magát a' tengerbe öli. Ezen katona-tifztet meg-ragadtatta édes atyám, és, nem sok idő múlva, fejét vétette, ínóra, ki mindennek fzerzője vala, e' büntetést fzabták a' bírák: hogy egygyik fiát Meliczertát,