Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

'120 A' GYAPJAS VITÉZEK. mettfzette, a'-mint el-rendelve vala, maga' fiainak. El-végezvén a' gyilkosságot, ki-akaramenni, de nein lehetett. Nagy zörgése után ki-jöttek a' fzö'nyeg alól az ál-orczás afzfzonyok. Temifztónak fzáját kefzkenővel bé-tomvén. lábáról le-ejtették, és meg-fojtották. Testje, fiainak testiekkel, még azon ejtfzaka, egy gödörbe vettetett. Meg-tudta Atamás ezen történetet. De, a'-mint éfzre venni, vele semmit se gondolt. Mert magához vévén, ínót, annak fzeméllyét ki-nyilatkoztatta, fiait Théba-vára' örököseinek fiírdette. NEGYEDIK RÉSZ» lnó

> ravajzsága. F zen méltatlanságot el-követvén ínó, midőn benne fzerencséjét tapafztalta, nagyobb meréfzséget véve. Mind-addig folytatni kéváná ravafzságait, még magát egéfzlen ki-menttnek látná minden vefzedelemből. Efzébe jutott az-után : hogy, még én, Helle-húgommal, életben maradok, mind-addig valamitől félhetne. Erre nézve el-tökéllette meg-kerítésiinket. De édes anyánk Nefele, ínónak előbbeni ravafzságát megtudván, nagyobb fzorgalommal forgolódott mellettünk. Mind-a

8 ket-