Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

III. SZAKASZ. III. RÉSZ. 115 kezetét. Ha a'-gyermekek' halálának módgyáról, avagy napjáról tudakozódott ; ez elo-adott nem egygyet, hanem fzázat-is. Meg-egygyeztek abban, hogy a' gyilkosság a' következendő éjtfzakára fzabasson. Hogy pedig a' gyermekek el-vefztte felöl bizonyos lehessen Temifztó, néki azt javallotta ínó : hogy tulajdon kezével öllye-meg minda'-ketcot. Mind a' négy gyermekek egy ágyban fzoknának hálni. Temifztónak fiait fehér laplikákkal fogná meg-jegyezni a' végre, hogy kiken feketéket fzemlélne, azoknak életére törne. Nagy Örömében lévén Temifztó, meg-ígérte ínónak : hogy a következendő éjtfzaka bizonyossan el-jovend. Azomban Inó, hogy Temifztót a' jégre vigye, annak fiaira kötötte a' fekete laplikát, magájéra pedig a fehéreket. Ezen kivöl: egy-nehány tenyeres-talpas aízfzo• nyokat vévén, azokat a' fzöbába rejtette; meg" tanítván mind-egygyikét: mi tévők légyenek annak idejében. Mind ezeknek el rendelése után Temifztóhoz ment, és őtet a' gyilkosságra hínálta. Egy nagy kést véve hóna alá Temifztó; és bé-ment a' gyermekek fzobájába. Inó titánná zárta az ajtót nagy alattomban. Ez d'úhossen a' gyermekeknek esvén , torkokat megH 3 inett-