Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

'114 A' GYAPJAS VITÉZEK. a' dolgot hamarébb el-végezze, senkinek tanácsosával élni nem akarván, magára vett mindent, és fzerencséssen el-is-végezett. Elsőben Atamást arra vitte : hogy ínénak két fiait a'Várba hozattatta; és ottan, az egéfz várnait hailattára, azokat maga' fiainak lenni mondotta. Az-után (ugyan-csak ínénak javallásából) magát-is ínót fel-hivattatta, és őtet mind-a'-négy magzatoknak Dajkájává tette. Meg-vetette minden Mesterségét Temifztó, hogy Inénak hol-léttét ki-tanúlhassa. De a* reá-oktatott afzfzonyok eskiivéssel-is meg-bizonyitották, hogy már régen meg-halálozott. —• Sött maga íné azt mondotta előtte, högy annak temetésén jelen lett légyen, midőn Parnafzfzus' högye alá takaríttatott. Ezen hírekkel meg-elégedvén Temifztó, minden gondgyait arra fordította: hogy ínénak két fiait, ne-hogy az örökséget maga' fiaitól elragadgyák, a' más világra küldgye. Ezen gyilkosságnak végbe-vitelére íeg-alkalmatossabbnak gondolta azok' Dajkáját ínót, mivel ez mindenkor a' gyermekek körűi forgott, és ügy tettfzett, mintha lzavát fogadná, parancsolattyait meg-előzné. Temifztó tehát igen barátságossan kezdett bánni ínóval. ínó magát mindenekre reá allottnak lenni fzínlette. Ha amaz a' gyermekek' meg-fojtásokról fzóllott, emez meg-dícsérte igyeke-