Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

III. SZAKASZ. II. RÉSZ io? leségül el-nyerte. Ezek azok, kik engem' e' világra hoztak, nem magamat, hanem egy hugomat-is, kinek neve Helle. Sok ideig nagy csendességben, és békességben éltek édes Szüléim. De az-után olly keverékekbe jutottak mindenek, hogy azt meréfzlenék sokan mondani: egy valamelly Isten némelly dühösködő Istenséget hivatott-fel a' poklok' fenekéről, ki közttök olly zenebonát inditott, mellynek mássát nem igen láthatta mind addig fzerencsétlen Hazám. ínó vala eleje a' vifzfza-vonásoknak. ínó, mondám, azon Kadmusnak egygyik leánya, ki Thébának várát fel-építette, és azt eme' leányának örökjévé tette. Ezen Szűz , e' világon leg-ravafzfzabb teremtés lévén, olly nagy Szüléktől fzülettetvén , olly nagy fzerencséket várhatván, el-kezdette egyfzer Atamást ingerleni : hogy, meg-vetvén Nefelét, őtet feléségül venné, és így egéfz Beótziát hatalma alá kerítené. Meg-vethette-é atyám ezen házasságot? Egy vándorló, és hazájából ki-fzökött ember, azután ízegény-is, a' fzerencsének ezen hízelkedését két karjai közé fogadta. De bezzeg kinem vethette ám fzívéböl azon Nefeléjét, kit Isten-igazában fzeretett. El-kellett tehát elsőben válafztani, avagy inkább fel bontani a' régj fzeretetet, az-után gondolkodni íuóról. Ki-