Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

io114 A' GYAPJAS VITÉZEK. Ki-is, hogy. atyámat annál inkább maga' ré­fzére hódíthassa, Szüntelen azt rágta füleibe : hogy, ki őtet feleségül el vefzi, egyfzer-is-miud Veje lenne azon Királynak , kit leg-híressebb­nek ismémének az egéfz világon. Azon gyer­mekek , kik tőlle fzületnének, Thébának Urai lennének. Három leány-nénnyei (Szemele, Au­tónoe , és Agave) férjnél lennének immár (Ju­piternél, Aristeusnál, Ekhionnál). Ezek úgy tá­voztak-el a' háztól, hogy Őtet magát hagyták örökösnek, Polidórus kis ücscsével egygyütt. Ezen gyermek igen gyenge testű , és nem élet­re való lenne. Következés-képpen : Kádmus­nak egéfz háza annak vállaira támafzkodna , ki őtet el - véyendené. Hozzá adta még azt-is : hogy Nefelének , ama' kis Szépségénél, semmie se vólna ; néki pedig nagy jófzági-is lennének. Ezekkel, és más e'-félékkel körül-vétettet­vén Atamás ; el-hagyta, velünk egygyütt, édes Anyánkat az alsó városban ; és, el-vévén fele­ségül ínót, el-ment vele egygyütt a' várba , holott néki Learkus , és Meliezerta gyermekei letteuek. Az anyánk Nefele, ki-mondhatatlan nagy fzív-gyötrelmeket Szenvedvén , Szüntelen az egek felé eregette imádságait. Azon-is pana­fzolkodott : hogy attól hagyattatott-el, kit, mint Szegényt, nem csak házába fogadott ; ha­aem a' Szent Házasság által, öízve-is-kapcsolt inaga'

Next

/
Oldalképek
Tartalom