Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

io6 A' GYAPJAS VITÉZEK. vetelét. Csud állotta Brómius' késedelmét : mert Eutelusról a' gondolattal vala, hogy Őtet a' Király fzeretué, 's-magánal meg-is-tartóztatná. Azon gyermekek, kiket Brómius az áldozatoknak fzer-tartásaira tanítani fzokott, és őket lassan-lassan a' papi hivatalra fzorgalmatossan kéfzítette, minek-utánna Oktatójokat sokáig nem látták, aunak fzobája felé mentek, hogy késedelmének okát meg-tudgyák. Ezt otthon nem találván: hogy még-is, mi tévők legyenek, kitanulhassák ; Eutelusnak fzobájába érkeztek. Ezeket Jázon meg-üdvezlette, és velek nagy érzékenséggel befzéllett. Kérte őket : hogy az Istenekhez folyamodgyanak boldogulásáért. —• Ők ezt meg-igérvén, ki-mentek, és unalmassal! várták kedves mesterjeket. Jázon, hogy azon hofzfzú unalmat valami-képpen el-távoztatná magától, midőn mindeneket, mellyek Eutelusnak fzobaiban nagy fényességgel, és gazdagon voltak, meg-fzemlélt; annak afztala mellé le-íile, és fzerencséjére ott találá azon kis írást, mellyet Frikfzus fiainak adott, hogy azzal Thébába mennyenek. Efzébe juta : hogy Brómius-is erről fzóllott ez előtt, és őtet annak el-olvasására öfztönözte. Jázon ezen írást kezébe vette, és így olvasta: Frikfzus atya, négy kedves fiainak, Mélásnak, Frontídesnek, Czilindrusnak, és Andrusnak, ezeket írja örök emlékezetre (ha csak vala-