Dugonics András: A gyapjas vitézek : Másadik könyv / Írta Dugonics András. – Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

III. SZAKASZ. II. RÉSZ io? lami örökké való lehet e' világon) és oda-adgya a' tömlöczbeti azon nap előtt, mellyben kegyetlen, és meg-nem-érdemlett halállal lelke ki-iizettetik. Leg-is-leg-elsőben, kedves magzatim, noha mind-nyájan kárhozatbati vagyunk; én ugyan, hogy fejem' vételével életemet el-végezzem, tí pedig el-vefztvén fzemeiteket, olly csónakra tétessetek, mellynek se evedzője, se vitorlyája ne légyen; bizakodom még-is az Istenek' jó-akarattyokban, hogy, vagy meg-engedgyék fzemeitek' világát, vagy, ha azt el-vefztitek, békességgel járjatok a' tenger' vizein. Ha az Istenek' kegyelméből GÖrog-Orfzágba.értek, Théba-várossába mennyetek, holott a' világra lettem. El-vezetnek azon emberek, kik még róllam ineg-nem-feletkeztek. Adgyátok ezen írásomat édes Atyámnak kezeibe , ha még életben talállyátok ; vagy , ha meg-halálozott, atyánk-fiaihoz mennyetek. Ha kezem' írását el-olvassák, nyilván meg-tndgyák • ki-félék vagytok. De hogy atyámfiai azt ne gondollyák : hogy a' halált meg-érdemlettem, íme én Atya, Tíkteket, fzerelmes magzataimat tefzlek tanúbizonyságul : hogy halálomnak nem más oka légyen, hanem Etának, az Eolus' ivadéki ellen ki-mondhatatlan haragja. Engem', ki az arany gyapjúval ezen Orfzágot meg-gazdagítottam, sotf