Dugonics András: A gyapjas vitézek : Első könyv / Írta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

II I. SZAKASZ. II I . RÉSZ. 63 magát a' Csuda-teremtést nem láttuk. Alig érénk telelő fzigetjébe, midőn íme elejünkbe jö, nem barátságos Színnel. Tüstént meg-tudtuk: hogy nem hazugul befzéllenek felőlle. El-akara ben­nqnket a' parttól tiltani. Ttizzel-vassal fenyege­tett, ha nem engedelmeskednénk. Semmire se mehetvén velünk, olly verseket mondott : melly­nek bofzorkányos öfztoneivel fel - ébredtünk , hogy vele tengelyt akafzfzunk. Azt gondolám, hogy Herkulesünk fog beléje kapni. De ez, más külömb csudáknak meg-alázója, ezt; vala­mint a' ízén-p Örnyet, meg-vetette. A' csata te­hát Pollukfzunkra Szállott. Fel-vasalták mind-a'­ketten öklöket. Öfzfze-kaptak nagy serénység­gel, sokáig-is erőltették egy-mást. Meg-győze­tett Aniikus, és a" földre le-teríttetett. Négy ebei, mellyek az egéfz csatában körüllotte jár­tak , és a' meg-nyerettnek földre-esttére vigyáz­tak, mihelyest el-terŰlve látták, reá estek, fel­is-habsolták. Helyette Mopsus-fia uralkodik, az ifiabbik : mert báttya el-tévelyedett, kit mosta­nában keres. Mivel ml minden Orfzágokat bé­járunk, hozzánk adta magát, hogy báttyát ha­marébb meg-nyerhesse. Belé akadhatunk talán valahol. Mind-az -á.tal, ha PollukSznak ezen csatáját hafznodra fordíthatod, két annyira Ör­vendünk. Felele Liktis : Bizonnyára, kedves Vendégim, igen nagy rofztól mentettétek-meg Mariandiná» D % mat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom