Dugonics András: A gyapjas vitézek : Első könyv / Írta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

64 » A' GYAPJAS VITÉZEK. mat. Ha mí ezért elegendő-képpen meg-nem-fi­zethetiink, meg-áldanak az Istenek, kik az iga­zakat fzeretik. Mert : íme e' volt Birodalmam­nak minden-napi fzerencsétlensége : hogy nyugo­dalmat egy éjtfzaka se érezhettünk, nem ugyan azon okból, mintha ellenségeinknek kis fzámá­tól tartanánk; hanem, hogy, haramja módra, akkor ütött Mariandinámra, midőn meg-se-ál­modánk. Ezen zenebonát egy Papom' hitetlen­ségének kofzönhetem, ki a' Bebricziai királyt, nem tudom, mi hafzua végett, ellenem indította. Igen hírtelen esett e' mái történet-is. Még a' Nap fel-nem-emelkedett a' dél-karikára, íme azon jelentéssel futottak hozzám lélekzetet-is alig ve­vő Őrrjeim : hogy egyfzeribe itt termettek a' Bebricziusok. Meg-is-öltek immár azon Kato­náim kozul kettőt, kik a' parton reájok vigyáztak. Jázon, a' két katonáknak meg-Öléseket most másadfzor hallván, e' dolgot tréfára nem vehet­te. Nagyon tartott attól: ne-hogy azon kegyet, mellybe ők a' Királynál estek, kegyetlenné vál­toztassák amazok, kik a' Gályába maradtak. Már­is védelmezni akará gouofz tetteket ; de, hogy a' dolog felől bizonyossabb légyen, Líkust to­vább befzéileni hagyta, ki-is igy follytatta fzavait : Én pedig , mihelyes.t a' Gálya, és Gyilkos­ság felől hallottam, tüstént a' gondolattal vól­tam: hogy nyakunkon a' Bebricziusok. Csudál­lottamj.vakinerőségjeket : hogy-hogy mernének a' dia-

Next

/
Oldalképek
Tartalom