Dugonics András: A gyapjas vitézek : Első könyv / Írta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

JO A' GYAPJAS VITÉZEK. A' katonák között, morgás, öröm, és fzo­morúság hallatott, örültek némellyek, hogy, hazug lévén a' hír, élettyeket meg-tarthatták. Morgottak mások, hogy az ellenség ellen fel­forraltt haragjokat ki-nem-tálalhatták. De egy se vólt, ki a' poklok' fenekére kergettetett Ami­kust , a' mi egygyel lehetett, átkozódásával nem követte vólna. Régen meg-érdemlette légyen , hogy Briareussal a' Tartarus' fenekéig siillyed­gyen; Szizifusnak malom-köve alá vetné izmos vállait; éhezne és fzomjúhozna Tantalussal; a­vagy Ikfzionnak kereken fel-és-alá forogna. Eze­ket kiáltották a' városi gyermekek-is, mellyből ki-vehették : hogy a' Haza' fzeretete sokat te­hetne , ha gyökeret verhetne. MÁSADIK RÉSZ. Amikusnak története. M. l'Iindeneket nagy' fzerencséssen így el-végez­vén Likus, a' Jövevényeket királyi palotájába hínálta. Csak alig-is várhatta, hogy a' Bebri­cziai királynak történetét meg-hallya. Ő Neptun« nak, .és Méhének fia lévén, fzünetlenazzal kér­kedett légyen mindenek előtt, hogy ő lenne a' halandók közül egygyetlen , ki győzhetetlen lenne. Ügy vala igen-is (monda erre Jázon). Mí-is Czizikumban hallottuk dicsőtelen lürét, noha még ma-

Next

/
Oldalképek
Tartalom