Dugonics András: A gyapjas vitézek : Első könyv / Írta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

JO A' GYAPJAS VITÉZEK. vevényektol, és az ég felé eregette sűrű sóhajtásait. Meg-fzíinvén egy-kevessé habjai, csak ezeket mondhatta : Tí tehát azon templomban lehettetek ? — pedig büntetlenül? — Ur Isten! mit hallok? — Bent vóltatok tehát ? Ezek után Jázont ( ki az előbbeni kérdéseket igenli-vala ) , kezénél fogva, arra kérte a' Páfztor : hogy lak-helyéhez jöjjenek. Volna valami, amit füleikbe súgni kévánna. Ez nékik csudálkozásokra, magának pedig hafznára-is válhatna. A' történtt dolgot fzivessen el-fogná befzélleni, de nem előbb, mint kedves vendégjeit étellel jól laktatta. Erre lenne inkább, mint a' fzóra nagyobb fziikségjek. Az öregnek fzavára Örömest reá állottanak, az Ifiak. A' Páfztornak embersége; a' következendő befzédnek előre képzeltt kellemetessége* az evésnek-ivásnak fzornyü kéváncsa, és ezekhez hasonló okok erővel vonták inkább Jázont emennek lak-helyéhez , sem-mint édesgették. Előre méné a' Páfztor. Ezek nagy álmélkodva utánna mentenek, és nem sokára viskójához értenek. v Szegény voit a' hely; de tájjéka fzép, helyhezete igen kellemetes. Csekély gunyhója nyúlánk vefzfzokből fzövettetett Öfzve. Agya, fzéke, afztala hasonlóképpen vefzfzokből. Itt a' mesterségnek keveset, mindent a' terméf2etnek ko*