Dugonics András: A gyapjas vitézek : Első könyv / Írta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

I. SZAKASZ. IV. RÉSZ. 19 köfzöntek. Ama' régi, és kevéssel bé-elégedő takarékosság minden fzeg-lukban uralkodott. Minden maga helyén vala. A' nagy fzegénységben-is tündökölhetett a' fényes tifztaság. Legottan el- hitették magokkal : hogy Őtet nagyra vitte valaha a' fzerencsének kedveskedése , de mélyebben le-buktatta a' fzeréncsétlenségnek mostohasága, Midőn az Ifiak le-telepedtek, azokat adta elejekbe, mellyek vagy kéznél valának, vagy hamar meg-fzereztetének. Ezek almából, gefztenyéből, körtvélyből•, és Szilvából állottak, inellyeket ha az el-folyt efzteudŐnek fzorgalmatossága e' ki-keletig meg-tartotta, csudáld a' gondosságot ; ha e' mostani tavafz termette , a* terméfzetet, Volt aludtt téj-is jó sajttal, és az Adónak jobb fzívével egygyütt. Volt ezekhez a' leg-jobb fufzerfzám-ds , az éhezés. A' Szomjúságnak el-oltására nem mefzfze vala innent egy folyó, melly a' közel-lévo viztárból eredett. Magában a' viz-tárbau fzékek , csupa kö'-fziklákból. Felettek egy setét, és hives barlang, a' koz-befzédre igen alkalmatos. Minek-utánna le ültek, így fzólla a' Páfztor: Hogy Tí az Isteneknek kegyelmétől vezéreltettek, hogy azok'nevében evedzetek; nyilván valóbb, fem-mint hogy én élek, és veletek vagyok. Mert : a'-mivel régen nem dicsekedhetik senki, azt engedte-meg néktek Diána : hogy B 3 Tem-