Dugonics András: A gyapjas vitézek : Első könyv / Írta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

JO A' GYAPJAS VITÉZEK. a' komorságból semmit, a' kegyességből mindent meg-lathatnál benne. Térre vala nyílva fehér homloka, nem-is vala mindeddig barázdákra fzántva. Abrázattya nyájas. Maga viselése Úrjás. Éltető jó nedvvekkel csordúlttig tele-telvén testje még annyi efztendőket igért, mennyit ezen ideig jó csoportossan el-éle. E' tifzteletre méltó öreg ember, minek-után* lia a' Jövevényeket meg-sajdította , ízapora járásával elejekbe került, és, még mefzfziről így kiálta hozzájok : Üdvezttek legyetek, fzerettem Vendégim, Adgy Isten : hogy fzerencsétekre vállyon idejöttetek. Mi Jupiter-Istenünknek gond-viselése alatt, jót tévő példáinak fzorgalmatos követése mellett maradunk. Annak Tzeméllyét visellyük , ' e' földön, ha vagy jót tefóünk a jöttekkel, vagy jó emlékezetben tartyuk az el mentteket. Szereti ám ezen Isten, ha a' vendégekkel jól bánunk : mert mindnyájan az Ő vendégjei vagyunk. Ó pedig bennünket követőinek teremtett. Úgy segít ám ő-is, a'-mint vagy Őtet tifztellyük, vagy nevekben mással jót tefzünk. Hafznoinra vált mindenkor az ő tifztelete; meg-vetése káromra, Cziron-fiamnak halálára is. Ezeket mondván , sírva fakada. Egy Páfztor-embernek ezen ékes fzavai, mind kellemeteseknek, mind csudára méltóknak tettföettek a' Jövevények előtt, Mert; nem de nem