Dugonics András: A gyapjas vitézek : Első könyv / Írta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)
I . SZAKASZ. II. RÉSZ. ír kemiyenek, hogy, ha magokra nézve nem-is, de mí reánk nézve, jó gondolatokat forgassanak, azon iparkodgyunk. Ezt reátok bízom, kik a' Gályába vifzfza menendetek. Mert én Kafztorral és Pollukfzfzal ezen közei-fekvő erdőnek közepébe menendek, ki-akarván tanulni azon helyeket, mellyeknek párkánnyára jutottunk. Mihelyest ki-kémleltük a Lakosokat, tüstént társainkhoz jövendünk. Ki-uem-lehet-mondani, minő figyelemmel, minő fzerencsés véggel halgattatott a' befzéd. Vezérjeknek ezen állhatatosságát az egek' tornáczczáig fel-emelgették a' Görögök. Nagyra magafztalták a' dicsőség' el-nyerése végett mind a' vefzedelineknek, mind magának az életnek gyönyörű meg-vetését. Csudállották illy fiatal emberbén azon erkölcsöknek korányi meg-érését, mellyeknek első zsengéjét-is alig láthatták a' hantos hátú vénekben. Éfzre vették tökélletessen: hogy a' fiatalokban-is fel-találhatni az Isteni magot, és hogy a' bölcsességnek el-nyerésére éppen olly alkalmatos a' nyers ifiúság , mint a' töpott vénség. Ezen nemes Ifiak megígérek tehát Jázonnak, a' mikre tölle kérettettek, és így a' Gályához vifzfza-mentenek. Jázon pedig, maga mellé vévén ki-válogatott két társait, velek egygyütt az erdőnek bellyébe kévánkozott ; de semmi nyomát nem látták a' bé-gyöpösödött útnak. Az erdőnek A s eme'
