Dugonics András: A gyapjas vitézek : Első könyv / Írta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével, 1794 (L.sz. Cs.Gy.827)

JO A' GYAPJAS VITÉZEK. izután úgy nyúlnom az orfzág' kórmánnyához. De azon nagyra vágyó fzívem , melly, még kis koromban tér mejjembe fzorúlt, mind-eddig meg-uem-engedhette : hogy azon Koporsó-kő * welly valaha testemet el-takarja, egyfzer-is-mind Érdemeim', és dicsoségim' hirét-is el-takaríttsa. — Ugyan, Barátim! ki-viselhetné-el azon mocsko­kat, mellyeket reánk fenhetnének Kalamáfz du­gafzfzaink, ha az arany gyapjú nélkül haza ta­lálnánk menni. Mentsen-meg a' jó Isten ezektől! Jobb lett volna, illy dicsőséggel tellyes dolgo-t ehse-kezdeni, mint vagy azt el-nem-végezhetni, vagy annak rofz végét fzakafztani.— Mit mon­dana édes Atyám Ézon ? Mit, ennek test-vére, Péliás ? Mit, midőn valahára Öleinkbe kerülnek, néinellyikünknek Hitesseik, és gyermekeik?Mind­ezeket erővel meg-fofztyuk azon méltó dicso­ségjektől, mellyet a' mi tetteinknek fényességé­ből ők - is magokra várhattak. Mit mondana utóllyára édes Hazánk , mellytől, midőn dicső­ségére válhattsz, tehetségedet el-tagadni, sok­kal gyalázatossabb, mint fzám-ki-vettetni. — Én tehát, úgy végeztem-el magamban, kedves Barátim : hogy se magunknak, se Honnyunknak hirében se ne gázollyunk, se csorbát ne ejtsünk. Én ugyan, kik itt jelen vagytok, jeles hiteles­ségiekről , éppen nem kételkedem ; de amazok­nak, kik ellenünkre evedznek, hívségekre fem­mit se építhetek, Mind-azon-által : hogy fel-fer­kennye-

Next

/
Oldalképek
Tartalom