Dugonics András: A szerecsenek : Másadik könyv : Afrikai esetek / Ujjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével , 1789 (L.sz. Cs.Gy.825)

46 A' SZERECSENEK meg-fogva, meg-is-láncolva sanyarog.— Az-is, ki ez-előtt velem hált ; Nausïkléa férjhez-mettt. Itt állok magánosan ; meg-vetve az egész velagtúl. Nem írígylom ugyan szerencsétöket, édes JSJausíkltám ! édes Knémotiom ! sott : hogy boldogságban éllyetek ; bizouomra kévánom. De hogy velem így nem bánnak az ég-beliek! Oh! mit-is modgyak : hogyne vétkezzek! Életemnek Jáiték-színjében oly hoszszúra szabták ezt a' Föl-vonást : a' Kárpitok: változássá - is oly kietlen számra terjedott : hogy mind én Szerepűmet állva viselni, mind a' Szcmelők tilve látni el-únnyák. De én, talán a' Darab-szerzője ellen panaszolkodom '? Méltatlanul cselekszöm. Istenek voltak, a'-kik szerzötték. Ha vége szakad ; talán tapsolunk. De Te , édes Teágenesem ! ha eddig meg-talaltál halni ; és én ezt valahára meg-hallom ( adgya pedig az Isten : hogy ezt életemben ne hallyam); íme reád köszönöm könyveimnek ezen záporát ; mellyeket ez-előtt örömömnek víg napjaira tartottam. Torodra tépem hajamat, hasítom öltözetomet. ( Ezeket mondván le-szakasztotta hajának fürtjeit; ruháját-is meg-hasogatta ). Ezek legyenek szem-földeleid. Hadd testödön mindaddig: még koporsódba le-szállok. Akkor osztán reám burkolom ; és , veled egygy'átt, e' gonosz velág elöl el-tunok. Ezeknél jobb gondolatokat, ezen környúlménemben nem forgathatok. Hogy-